"Nem hiszek az internetes társkeresésben!"

Így kezdődött minden. De ha az ember szingli, akkor szinte kötelessége találni egy ilyen honlapot, regisztrálni, pár hónapra pontokat vásárolni. Rám nem szólhat senki semmit, eleget tettem kötelezettségeimnek. Egy játékak tekinettem, hiszen ezt a húsipart nem lehet komolyan venni. Még randikon is résztvettem. Volt minden: intelligens antiszexuális, butus, olcsó János, taperolós, komoly, komolytalan. Már úgy vettem részt ezeken, hogy a legkevésbé sem vettem komolyan, már a végén arra nem vettem a fáradtságot, hogy csinosabban induljak el a szokásosnál, vagy rendbehozzam a sminkem indulás előtt. "Milyen ember keres a neten párt?"

Ez ment így egy ideig. A végén már nem nagyon vettem a fáradtságot, hogy találkozzak bárkivel. Fellátogattam a honlapra, ha levelem érkezett, jókat derültem a leveleken, melyeknek sem mondani valója, sem humora, semmi, ami arra ösztönözne, hogy visszaírjak. Míg...