Azóta minden nap beszélünk, minden este képpel és hanggal is, de egyre nehezebb. Hiába tudom, hogy 16-án megint itt lesz...türelmetlen vagyok, és nélküle nagyon nagyon egyedül érzem magam, pedig szinte minden napra csináltam valami programot. De nem segít.
Apujéknak is elmondtam a költözést. Anyu volt az egyszerűbb eset, Ő az első pillanattól támogatott. Apu a nehezebb. Sok a kétsége, a félelme. Igyekeztem Őt megnyugtatni, a kérdéseire választ adni, így talán megnyugodni látszik. Hiányozni fogok nekik, ahogy Ők is nekem. Öcsém reakciója a legérdekesebb. Nem reagál.
A rózsákat, amiket kaptam levagdostam, hogy ne rohadjanak be, inkább kiszárítottam őket.
De biztos, hogy jó lesz. Most mivel előre tudtuk, hogy jön, így nem dolgozom egy napot sem. megint megyünk Szekszárdra, sőt, szombaton felmegyünk a Balatonhoz a Nagyszüleit meglátogatni. Vasárnap megint felhoznak minket kocsival, de most kivatalosak is ebérde anyuékhoz. Megint valami, ami miatt lehet izgulni.
Ebben a hónapban megvettem a repülőjegyemet december 4-ére, amikor én utazom ki egy hétre. Remélem, hogy akkor lesz mód találkozni Kittiékkel is, hogy az összes olyan dolgon átessek végre, ami aggodalomra ad okot.
Jana Anyukája legutóbbi látogatáskor adott holland tankönyvet, szövegkönyvet, amit el is kezdtem, bár az utóbbi héten nem volt erőm a tanuláshoz. Kint ez sokkal könnyebb lesz.
Közben eldöntöttük a Magyarországi költözés időpontját is, és a kiköltözés időpontját is. December 30-án kiköltözöm a lakásból. Azt hiszem az a zug volt az, ami hozzájárult, hogy lelkileg megnyugodjak, és önmagam legyek. Közvetetten bár, de annak köszönhetem, hogy Jana olyannak ismerhetett meg, amilyen vagyok.
Közben voltam nőgyógyásznál, ahol kiderült mitől is ájultam el a reptérre menet szeptemberben. Eltűnt a cisztám, és jók a hormon vizsgálat eredményei is. Egészséges vagyok! Rögtön hívtam is Janát, hogy tudja...bármilyen rossz élmény neki az ájulásom, valójában az egy jó jel volt, mert valószínűleg akkor fakadt ki, és tűnt el az a fránya ciszta!