Újabb pár száz levél után eljutottunk a randi megbeszéléséig (bár gyermekeink neve, az esküvőnk már korábban tisztázva lett). :)
Mivel a huga Kitti a nyáron tartja az esküvőjét, erre az alkalomra jönnek Magyarországra 23-án. Szinte hangosan felnevettem, amikor válaszoltam, hogy 25-én megyek Horvátországi nyaralásra a várandós Ildi barátnőmmel, Csabával a férjével, és Csaba apukájával, annak feleségével, és annak lányával. Haza pedig szeptember 1-én övünk. Megírtam neki, nincs mit szépíteni.
Egy mérnökhöz híven kész terv volt a válasza: 24-én szüleivel együtt feljönnek öltönyt vásárolni az esküvőre. Én aznapra (tekintettel arra, hogy nem ismeri a várost) programot csinálok vele, majd mehetek nyaralni. A furcsa az volt, hogy nem lettem ideges. Még mindig bennem volt, hogy levélben bármit lehet, majd személyesen fog kiderülni minden, és miért derülne ki, hogy kellünk egymásnak. Eddig sem ez jellemezte a randiaimat. Mitől lenne Ő kivétel. A technikai része volt az, ami jobban idegessé tett. A randink másnapján reggel 5-kor indulunk. Ildinek ugyan volt egy álma, miszerint lemondom az utat, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Addigra túl késő lemondani. Mire mi találkozunk Janával, nekem útra készen kell lennem. Addig meg nem mondom le, amíg Ő csupán egy online, "képzelt" barát, akivel bár egyre szorosabb ez a megfogalmazhatatlan kapcsolat, de ahhoz kevés, hogy éves szabadságomat vakon lemondjam. Szánalmasnak éreztem volna, és nagyon kétségbeesett dolognak, miközben örültem volna, ha a dátumok nem fedték volna ennyire egymást.
Teljesen fantáziátlannak éreztem magam a randiszervezés kapcsán. Mit lehet csinálni valakivel, akit nem is ismerek. Normafa, piknik. Ciki nem ciki, de nem vagyok hajlandó egy kávézóban ücsörögni egy fél napot. Márpedig beszélgetős program kell, hogy minél több derüljönk ki a másikról. Hál' Égnek Jana díjazta az ötletet.