Az elmúlt napokban felhívtam azokat a kolleginákat, akik közel állnak hozzám, szeretem őket, hogy megszervezzek egy összejövetelt, amin hivatalossá teszem a távozásomat. Amolyan búcsú buli. Persze már sokan sejtettek vagy tudtak dolgokat, de nem hivatalosan.
Sokat gondolkoztam, hogy jó ötlet-e a főnökség előtt nyilvánosságra hozni, de rájöttem, hogy ezek az emberek fontosabbak nekem, mint a lojalitásom a főnökeim felé.
Így a következő embereknek szóltam: Kaposi Bori, Szitai Anita, Gimpel Judit, Oláh Anna, Plech Hajni, Dán Anna, Kövesi Timi, Molnárné D. Dóra, Szalai Lilla, illetve szóltam Csillumillunak, és a Dancs Krisztinek, de a Csillu dolgozott, a Kitty meg szakadt bokaszallaggal feküdt otthon, így őket külön tájékoztattam, amire nagyon NAGYON cukin reagáltak mind a ketten.
Odamentünk a Patkó Bandiba, elfoglaltuk a helyünket. Hajni, Timi, meg a Lilla kicsit késtek, így őket még mindenképpen meg akartam várni. Addig pezsgőztünk, ami hogy őszinte legyek, nagyon kellett.
Amikor minden ki ott volt, akkor azt hiszem Danika, vagy Anna kezdte, hogy "akkor miért is vagyunk itt?" :)
Nekiláttam a mondókának. Nagyon nehéz volt! Nem tudtam a szemekbe nézni, csak koncentráltam, hogy a mondatok álljanak valahogy, és ne össze-vissza beszéljek. Nem tudom sikerült-e, mert a beszédemre csak nagy körvonalakban emlékszem. elmondtam, hogy van valaki az életemben, akit szeretek, és úgy néz ki, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva ő is szeret. Mivel nem vagyok egy hiszékeny ember, így összeköltözöm vele, hogy utána járjak a dolognak, ami egy kicsit nehezebb feladat, tekintettel arra, hogy Hollandiában él. :) Ezért december 28-án dolgozom utoljára a cég berkein belül.
Persze rögtön fotót kértek, úgyhogy körbe adtam a telefonomat, mindenki elégedetten nyugtázta a választásomat. Ekkor kicsúszott a számon, hogy amúgy "nem hivatalosan" megkérte a kezem, és én igent mondtam. Na innen jött a sikítás. :) Persze megkaptam a kérdéseket, hogy mit is fogok kint csinálni, meg, hogy mennyire vagyok biztos a dolgomban. Elmondtam, hogy semmi mást nem kellett tennem, csak mérlegre tenni a dolgokat: mit veszítek, ha nem jön össze, és mit nyerek, ha igen. Ezt nagyon gyorsan elfogadta mindenki. És itt körbenéztem, és egy csomó könnyes szemmel találtam szemben magam, ami persze azonnal hatott rám is, és én sem úsztam meg 1-2 könnycsepp nélkül. Ezek az emberek a legfantasztikusabbak a cégnél, és azt nagyon boldog voltam, hogy nekem pont ők a barátaim.
Ezek után kaptam egy ajándékot: Orexes partnerkártyás tájékoztatóval ellátott doboz kicsit átfogalmazva, egy partnerkártya az "ORAL Zrt " kibocsájtásában, aminek 696969 a sorszáma. Majd kinyitva egy vibrátort találtam benne. "Csak hogy ne unatkozz, ha ő dolgozni van." Rögtön tudtam, hogy az ajándék Danika lelkén szárad, és meglepődtem az ajándékon, hogy kaptam, de a milyenségén nem. :)
Ezek után ittunk, táncoltunk (az amúgy nem táncos helyen). Nagyon jól éreztem magam, és azt hiszem a többiek is. Nagyon fogak hiányozni, fantasztikus este volt!!!
