A nyaralásra kettős érzésekkel indultam el. Nagyon vártam, imádtam, hogy Ildivel és a Csabával ennyi időt együtt tölthetek, de valahogy nem volt teljes a dolog. Éreztem, hogy szeretnék egy héttel öregebb lenni, hazafelé hajtani az autópályán.
A nyaralás jó volt, de egy folyamatos álom kor lett úrrá rajtam, hogy minél gyorsabban teljen az idő, miközben millió egy sms-t váltottunk Janával. Folyamatosan tudósított az esküvői előkészületeiről, miközben megosztotta velem kacsolatos, romantikus fantáziálását. Körülötte forgottminden. Jól éreztem magam Horvátországba, sokat napoztam, hogy szép színem legyen, de igazán nem tudtam átadni magam az érzésnek. Megpecsételődött a nyaralásom.
Szerdán ért a nagy meglepetés, amikor az egyik sms-re válaszoltam, és megcsörrent a telefonom. Jana. Azt mondta nem bírta tovább, hogy ne hallja a hangomat. Azt hiszem ez volt az utolsó csepp a pohárba...induljunk haza! Próbáltam érdeklődni, hogy a többiek mikor tervezik majd a hazaindulásunkat. Éreztem, hogy nem kéne, és hogy 5 ember nem alkalmazkodhat hozzám, és a randimhoz, de tudnom kellett.
Sok variáció volt az indulási tervekre, amikbe én időről időre beleőszültem. Próbáltam visszafogni magam. Itt most nyaralunk, pihenünk.