Az elmúlt napokban rettenetesnek éreztem, hogy nincs velem Jana! Elmentem Eszterrel bulizni, de nem hogy nem segített, hanem rosszabb lett. Nem volt kihez haza menni, nem volt kit átölelni.
pedig még a költözés időpontja is közelebb került, mert Anyu főnöke felajánlotta a céges kisbuszt. A gumik rossz állapota miatt viszont minél hamarabb át kell esni a költözésen, így 11.17-én, most vasárnap lesz megejtve. Már alig várom, hogy túl legyek rajta, mert egy feladattal kevesebb, és ezzel is közelebb kerültem a végéhez. Bár most úgy érzem, nehéz bármibe kapaszkodni.
Amikor a levelezés elkezdett komolyra fordulni közöttünk, akkor a kiköltözés, a nagy váltás tűnt a legnehezebbnek az egész történetben. De nem...szó sincs arról, hogy az olyan nehéznek tűnik. Tudom, hogy majd az lesz, de kibírni 1,5 hónapot valki nélkül, aki nélkül 1 hét is feladat...ez az igazán nehéz.